A tudósok úgy vélik, hogy az egyiptomiak rönkhengereket és szánkókat használtak az ókori piramisok építésekor a kövek helyükre mozgatására. A lejtős falak, amelyek Ra, a napisten sugarait hivatottak utánozni, eredetileg lépcsőknek épültek, majd mészkővel töltötték ki őket. A piramisok belsejében keskeny folyosók és rejtett kamrák voltak, amelyek sikertelenül próbálták megfékezni a sírrablókat.

Az ókor hét csodája közé tartozik a Nagy Piramis, amelyről többet tudhat meg az axa-assistance.hu weboldalon. Bár a modern régészek nagy kincseket találtak a romok között, úgy vélik, hogy a piramisok egykori tartalmának nagy részét az elkészülésüket követő 250 éven belül kifosztották. Az ókori görög költők szerint a babiloni függőkerteket az Eufrátesz folyó közelében, a mai Irak területén II. Nabukodonozor babiloni király építette i.e. 600 körül. A kerteket állítólag 75 méter magasra ültették egy hatalmas négyzet alakú téglateraszra, amelyet lépcsőzetesen rendeztek be, mint egy színház. A király állítólag azért építette a magasba tornyosuló kerteket, hogy enyhítse szerelme, Amyit honvágyát az otthona természetes szépsége után. A későbbi írók leírták, hogyan sétálhattak az emberek a gyönyörű kertek alatt, amelyek magas kőoszlopokon nyugszanak.

A modern tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a kertek fennmaradásához öntözni kellett volna egy szivattyúból, vízikerékből és ciszternákból álló rendszerrel, hogy olyan magasra szállítsák a vizet. Noha a görög és a római irodalomban több leírás is található a kertekről, egyikük sem első kézből származik, és a babiloni ékírásos feliratokban sem találtak említést a kertekről. Ennek eredményeként a legtöbb modern tudós úgy véli, hogy a kertek létezése egy ihletett és széles körben elhíresült, de még mindig kitalált történet része volt, pedig az ókor hét csodája közt emlegetik. További információkért keresse fel az axa-assistance.hu-t.